Teszt: Hyundai i30 Blue Drive - új autó tesztek

Hyundai i30 Blue Drive – Takarékos emlékezetkiesés

Bármennyire is szokatlan, a Hyundai i30 és az alkoholmentes sör között vonható egy igen jelentős párhuzam. A kocsi olyan, mint az alkoholmentes sör. Aranysárga színű, kemény habkoronájú, kesernyés, jól behűtött, de az alkoholt kivonták belőle. Máshogy fogalmazva: az i30 egy remek autó (jó motor, stabil futómű, elegendő helykínálat és kényelem, elfogadható ár/érték arány), de teljesen steril, érzelemmentes közlekedési élménnyel felruházva.
Szeretem, de utálom is. Szeretem, hogy minden működik és a részletek összeillenek (motor-váltó-futómű-minden más), de utálom, hogy nincs benne semmi felvillanyozó (oké, nyaljam meg a konnektort…), ami miatt vissza akarnék ülni, vagy tennék még egy kört a ház körül, csak, hogy vezethessem még egy picit. Takarékosan teszi teljesen feledhetővé az eltöltött kilométereket, mert csak az idiótán közlekedők lesznek ránk hatással, az autó maga sehogy.

Külső
Döbbenet, milyen nehezen találok kiemelendő részleteket. A forma nem csúnya, de dög unalmas, bamba kinézetű valami. A padlólemeze közös a KIA C’eed-el, de ott Kovács Miklós (marha büszke vagyok, hogy magyar a KIA főtervezője) valahogy át tudta törni az unalmat. No azért attól sem ég ki a retinám, de valahogy jobban esik ránézni. Talán csak az zavar, hogy nincsen semmilyen egyedi megoldás a kocsi karosszériáján. Az eleje nekem kicsit Mazdás (zoom-zoom előtti időkből), oldalt hátul kicsit Puntos, hátulról van aki BMW-t lát bele. Összességében egyben van, de kilúgozták a tervekből az egyediséget. Gondolom a vezetőség vérszemet kapott attól, hogy a Toyota milyen hatalmas értékesített darabszámot ért el a logikusan reális, de láthatatlan és totálisan érzelemmentes autóiból.

Bambaaa...

Ehelyett inkább pár szó a Blue Drive mivoltáról. Ez egy újabb megfogalmazásban annyit jelent, hogy spórol a gazdinak. Van start&stop rendszere, ami megálláskor leállítja a motort, és hat sebessége, hogy a tulajnak ne essen nehezére 2000 közelében/alatt tartani a fordulatszámot. Na ez működik, nem úgy, mint Seatéknál az Econetic Leon. Az i30-al lehet közlekedni és a motorleállítás rendszert sem nehéz megszokni. Aki nem ismeri: ha úgy állunk meg a kis Hyundai-al, hogy üresbe rakjuk a váltót és nem nyomjuk a kuplungot, leállítja a motort. Akkor éled csak fel, ha letapossuk a kuplung pedált. Az alap ötlet rendben is van, ott kezdődik a gond, hogy álló motor mellett a légkondi sem működik. Természetesen erre is figyel a rendszer és a takarékosságot felülbírálva beröffenti magát, ha a klíma miatt úgy ítéli meg. Hátrány, hogy emiatt városban gyakrabban kúszik elő a mocsárszag a klímából, illetve az első ilyen alkalomnál kis meglepetést okoz a kuplung rugdosás nélküli motor start.

Belső
Egy halvány bébi-böfivel jobb a kép, mint a külsőnél, de még nem érdemes a tenyereket dörzsölni. Majd szólok!

Műszerfali látvány

Totál fekete plasztik tenger, ameddig a szem ellát. A komorságot ezüstös betoldásokkal próbálták megtörni szakembereink, de hatásosabb eredményt értek el a kisteherautós formájú légbeömlő rostélyokkal. A kormányon található ezüstös műanyag festése nagyon sérülékeny, ez még az első tulajnál oszlásnak fog indulni, nem túl guszta. A műszerfal szimmetrikusan berendezett kerek műszerekből áll, középen folyadékkristályos kijelzővel bolondítva. Az évtizedes dizájnbeli lemaradás a kék fény kapcsán érhető nyomon. Ízlések és pofonok, biztos gombokért mérik a kék ledeket az alkatrész piacon. A műanyagokról összességében elmondható, hogy nem a minőségi fajtából lettek kiválasztva, illetve az üléshuzat sem sok növényi/állati anyagot látott megszületése során.

Most jöhet a kézdörzsölés, kedves Hyundai!
Az első ülések kényelme döbbenetesen jó! Olyan oldaltartásúak, hogy még sportkocsiban is megállnák a helyüket. Közepesen kemény tömésű ülő rész éppen optimális tartást ad testünknek. A deréktámasz pár centivel a megfelelő szint felett van, de nem zavaró. Egyetlen hibaként a túlzottan előre hajló fejtámla említhető. Ha valaki egyenes derékkal szeret vezetni készüljön fel, hogy a szemöldöke zavarni fogja a kilátásban, mert a fejtámla ennyire fogja előrenyomni a buksiját. Nyávogtam ugyan az olcsó műanyagokon és a 200%-os műszál kárpitokon, de az biztos, hogy jól fogják bírni a nyúzást. Ellenállnak a súrlódásnak, karcolódásnak, csak blöki kutya ne izguljon rá a sebváltó gombjára, mert beletörik a foga. Pistike is békében kalapálhatja lapátkájával az ajtóborítást, kárt nem tud tenni benne.

Mű-műanyag borítja a nyugodt tájat

Menet közben nem tapasztaltam semmilyen nyöszörgést, zörgést, a kocsi jól össze van rakva. (A próbált darab közel 15.000 km-t teljesített már tesztautóként, ami kábé 50.000 km-nek felel meg normál használatnál.) Körbe a kilátás elfogadható, egyedül a C oszlop irgalmatlanul széles mivolta takar ki sok információt. Ebbe hiába vágtak egy picurka ablakot, akár téglával is kitölthetnék a keletkezett rést, mert a kilátásban nem segít.

Külön figyelmet érdemel a kocsiba rejtett hangrendszer. A látványban Toyota utánérzést kiváltó középkonzoli fejegység természetesen kék megvilágítású, ám ami ennél fontosabb, tud szépen szólni! Megetethetjük CD-vel, ráköthetünk mp3 lejátszót, de iPod-ot is csatlakoztathatunk USB csatlakozón. Itt valami nem volt rendben, mert a tárolt zeneszámokat a rendszer kijelzője négybetűs véletlenszerű valamivé konvertálta, viszont a dalok közti léptetést tudtam kormányról dirigálni. (Vélhetőleg egyedi hiba a teszautónál) A hangszórók nagyon jól szólnak, az elsőknél lábszőr lengető basszus kiemelést lehet elvégezni rajtuk úgy, hogy nincs a kocsiban mélyláda. A közép és magas hangok is szépen kúsznak a fülünkbe, élvezet a zenehallgatás.

EOIU.mp3 = Black Label Society - All for you

Helykínálat: az i30 tulajdonosa nem esik kétségbe, ha több felnőttet kell magával vinnie, a hátsó sorban is bőséges mind a fej-, mind pedig a lábtér, a csomagtartóban pedig csak diszkréten türemkednek csak be kétoldalt a felfüggesztés okozta púpok.

Motor, váltó, futómű
Nálam az 1,6-os turbo dízel kismérges járt (90 lóerő, 240 Nm), ami takarékosságra hangolt mivolta ellenére okozott meglepetéseket. Tökéletesen eltalált motor a karosszériához! Nagyon alacsony fordulaton van elérhető erő, nem esik kétségbe, ha ezres fordulatnál nem váltunk vissza, hanem gázt adunk. A teszt alatt 5,9-es fogyasztási átlagot mutatott a fedélzeti számítógép, ami főként városi araszolás volt 30 fokban légkondival. Egyetlen hibája a motornak a megszokottnál nagyobb hangja, ami folyamatosan traktoros zajt kölcsönöz. Bemelegedés után némileg azért halkul, de én begyömöszöltem volna még egy kis hangszigetelő anyagot, a motor elbírná a többlet súlyt.

Hangosfalva lakói...

A hat sebességes váltó megfelelő kiosztású, amit a motor ereje miatt nem kell olyan gyakran használni, mint más kategóriatársnál. 70-80 km/h sebesség hatodikban is autózható anélkül, hogy a haldokolna az alacsony fordulatszám miatt. A váltó holtjátéka elfogadható, járása viszont néha kicsit darabos.
A futómű érdekes. Nagyon stabil, intenzívebb kanyarban is normálison belül marad a kocsiszekrény dőlése, oldalszélre nem érzékeny és a hibákat is jól elnyeli. Ezzel szemben viszont az elfogadható fölötti mértékű a beltérbe szűrődő futási zaj. Elképzelhető, hogy a kocsira szerelt alacsony gördülési ellenállású Kumho abroncsok zajonganak, de autópályán huzamosabb ideig nagyon zavaró a folyamatos morgás szélzajjal megtámogatva. A felszerelt Kumho Solus abroncs egyébként a 2009-es Német Autóklub nyári gumitesztjén „különösen ajánlott” értékelést kapott, ami hétköznapira lefordítva annyit jelent: nagyon f@sza.

Az elmaradhatatlan zöld levelecske a logóban

Mivel párom egy céges Astra H-t hajkurász, megkértem, hogy csüccsenjen át az i30-ba és mondjon női véleményt. Imádta, kb 20 másodperc alatt sikerült az elindulás után megszoknia a kocsi dirigálását. A motor – bár méretre hangyalábbal kisebb az Astra 1,7-es CDTI-nél – sokkal jobban tetszett neki. Neki a kinézete is rendben volt és a beltér sem hervasztotta le a mosolyát fekete komorságával.

Összegzés
Az 1,6-os 90 lovas dízel i30 Life (alap) felszereltséggel most akciósan 3.990.000.- Ft-ért vihető. Ha valakit a Comfort felszereltség jobban érdekel, annak 400.000.- Ft-ot kell hozzácsapnia. A tesó modell (KIA C’eed) hasonló motorral ugyanúgy négy milliótól indul. A többi kategória társat nézve viszont már komoly árelőny vehető észre. Összegezve elmondható, ha valaki megbízható, jól összerakott és megfelelően használható négykerekűt szeretne, az i30 mellett döntsön. Nem fog csalódni. A kevésbé logikus érvek alapján döntő autománok meg ugorjanak bele egy Alfába és engedjék át magukat a szívásnak – de mindezt stílusosan megtéve.

Igazán mindent megpróbáltam, hogy földobjam a formát…

Végül privát emlékekkel zárnám a Hyundai „szeretését”. Sok évvel ezelőtt apósom boldog tulajdonosa volt egy türkizmetál Hyundai Pony csodajárgánynak. Ezt kértük mindig kölcsön, amikor életem párjával hosszabb belföldi utakra indultunk. Sok érdekes kalandunk volt a Ponyval, de soha sem az autó hibájából – inkább a hanyag szerelőknek köszönhetően. Mentünk már sapka-sál-bundakesztyű-nagykabát menetfelszerelésben karácsony táján Balatonra, mert a szakik termosztát cserénél elfelejtették betenni a csere darabot, emiatt a kocsi fűtése megszűnt létezni. Érdekes látványt nyújtottunk párommal a fókavadász szerkónkban a fehérvári Shell Interag-nál, ahol rajtunk kívül mindenki pólóban és laza pulcsiban ugrált ki-be a járgányokból – én pedig kartonlapokat gyömöszöltem a hűtő elé. Hasonló élmény volt, amikor a szerviz közben megsértett gyújtógyertya kábel „áthúzása” miatt mindössze kettő és fél hengerrel próbáltuk tartani az M7-en a tempót hatalmas felhőszakadás közben. Mondanom sem kell, hogy 60-ál nem sikerült gyorsabban mennünk. De a Pony hősiesen kitartott és soha nem makacsolta meg magát az út közben…

Kapcsolódó cikk:

Teszt: Hyundai i20