Teszt: Nissan Murano - új autó tesztek

Predator öltönyben

Felemás egyhetes randin vagyunk túl a második generációs Nissan Muranoval. Az együtt töltött napok romantikáját a biológia némileg legyalogolta – ebben inkább a derekam, mintsem a Murano a hibás. Ennek köszönhetõen viszont meg tudtam vizsgálni, hogy a Nissan legnagyobb crossovere mennyire derékfájós-barát, amirõl az összefoglalót még a padlón fekve pötyögöm a gépembe.

A japánok 2002-ben elhatározták, hogy adnak az amcsi piacnak egy városi terepest, amit Murano-nak kereszteltek. Hogy miért éppen a velencei üveggyártás központjáról nevezték el, azt pontosan nem értem, de biztosan valami jól csengõ európai nevet akartak neki adni, mert az olyan egzotikus arrafelé. 2004-ben aztán Párizsban bemutatták az európai piacra génmódosított változatot is, amit az újra rajzolt második generáció 2008-ban váltott le.

Hát nem egy buddhista szerzetes meditáció közben

Talán az elsõ generáció eladási statisztikái alapján, de úgy döntött a vezetõség, hogy nem elég agresszív a Nissan Murano, hiába a Nissan 350Z sportkocsiból átültetett háromezer-ötös V6-os szív, gyilkosabb kinézetû arcra lenne szükség.
Az eredmény egy meglehetõsen félelmetes arcberendezésû terepes városi valami lett. Ûrbéli gyilkoló gép haverunk (haverunk, amióta a Nyolcadik utas a halál kénsav vérû szörnyét lenyomta – megmentve ezzel az emberi fajt) vonásai nem kevés részletben köszönnek vissza.

Külsõ
A Murano hatalmas. Nem csak annak néz ki, mindenhol az – pont amire az amerikai kontinensen gerjednek. Az orr részen a fényszórókat az óriási krómozott hûtõrács maga alá gyûrte, amitõl igazán ûrszörny arcot kapott a gép. Az elõre csúcsosodó lökhárító és az alatta berajzolt hatalmas légbeömlõ azt a hatást kelti, mintha a szemlélõdõt éppen kicsontozni készülne a Murano.

Látvány és design szempontjából érdekes a dinamikus és lágy vonalak játéka. Az agresszivitás oldalt továbbhaladva már nem folytatódik, onnan már „csak” egy nagy dög. Lecsapott kerékjárati ívekkel, kihangsúlyozott küszöbvonallal és hullámzó övvonallal. A mérnökök adrenalin tombolása vélhetõen a kocsi hátuljára lecsillapodott, mert az – bár érezhetõ a próbálkozás a lámpák vonalain – már szinte semennyire sem áll összhangban a motorház környékével. Itt elõkapták a leírhatatlan nevû Qashqai kistesó seggét és rányomták a tervekre. Ejnye!

Krómfogú ragadozó

Az adrenalin csökkenésével egyenes arányban csökkent a króm felhasználásának intenzitása hátrafelé, oldalt még a tetõsín és ajtókilincsek is megkapták a maguk dózisát, hátul már csak a Nissan logóra maradt. A dupla kipufogó azért ezt jól ellensúlyozza.
Nagyszerû választás viszont a kocsi metál barna színe. Képeken nem mutat annyira jól, de élõben nagyban emeli a megjelenés eleganciáját.

A bálna 18 coll átmérõjû, hatküllõs könnyûfém felniken jár, 65-ös falmagasságú, ballonos gumikon. Örülök, hogy ezen méretek mellett döntöttek, optimális választás mind optikailag, mind menetkényelem szempontjából. A tesztelt modell érdekessége volt, hogy a sötétszürke felnire lakkozás elõtt még feketével néhol ráfújtak. Ettõl olyan, mintha koszos lenne, de közelrõl szemlélve már látszik, hogy nem. A bútoriparból így vonul át az antikolás technikája az autóiparba.

Belsõ
Emlékeznek még arra az érzésre, amikor a sarki vegyesbolt után elõször jártak hipermarketben? Nna pont ezt adja vissza a Murano belsõ tere, ami hatalmas. Nem csak elöl, hanem hátul is kényelmesen elférne mondjuk Michael Jordan kosaras legenda. A belteret jelen esetben a komor fekete uralta, amely egyhangúságát az ezüstös hatású betoldások oldották helyenként. A bõr kárpitozás jellemezte a foteleket és az ajtóborítások felét, a többi felület valamivel az átlagos minõségû feletti mûanyag.

A műszerfalra juthatott volna kicsit elegánsabb borítás

Egyetlen nagyon zavaró dolgot találtam, ami a mûszerfal intenzív visszatükrözõdése a szélvédõn napos idõben. Ez általában elõforduló probléma máshol is, de itt a 12 személyes étkezõasztal méretû mûanyag ezt jelentõsen felerõsíti. Persze az is elképzelhetõ, hogy a Nissan Gablini szeretõ kezekkel ápoló kollégái intenzívebben küldték meg szilikonnal.

Bent a Predator James Bond-ra változik és az agresszivitást felváltja az elegancia és a nyugalom. A dinamizmusból egyedül a kormány mögötti órák kaptak, amik ferdén elfûrészelt, egymásba olvadt krómmal bolondított csövekként keretezik az információkat. A mûszerfal középsõ része talán a leggyengébb eleme a belsõ térnek. A CD nyílása alatti rész több kategóriával lejjebb helyet foglaló négykerekûek unalmasságát képviseli. Az alatta található beszögellés tárolója elérhetetlen, az ott elhelyezett pót 12V-os csatlakozó észrevehetetlen, facelift-nél ezen kéne többet gondolkodni.
Egy dolgot nem értettem még. Egy prémium szegmensbe pozícionált – vastagon tízmillió fölötti árcédulájú – autóban miért nem elektromos kézifék van. Ha már a Peugeot 3008 is megkapta ezt, ide igazán kötelezõ lett volna.

Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!