Suzuki Swift 1.5 GS

Persze egy autó szépsége igencsak relatív dolog. Az autós újságíró kötelező irodalma a hasonszőrű orgánumok olvasása, s ha egy-egy kolléga írásásban (vagy magából kiszenvedett betűsorában, mert van ilyen is) azt olvasom, hogy ez vagy az az autó szép vagy csúnya, mindig dühös leszek. (Jobbára persze akkor, ha olyan formát  ?csúnyáznak?, amelyik nekem kifejezetten tetszik. Ezt legutóbb a régebbi Fiat Multipla és a Daewoo, bocsi, Chervrolet Tacuma esetében tapasztaltam.) A tetszés ugyanis szubjektív kategória, és szerencsére nem vagyunk egyformák ebben sem.

Így azután nem írom, hogy ez az autó szép vagy nem szép, azt ellenben igen, hogy láttán olyan érzés fogott el? Milyen is? Nem tudom jobban körülírni, azt éreztem, hogy olyan vúúú! Itt képzeljenek maguk elé egy vaskos kisfiút, amint ökölbe szorítja a kezecskéit és csücsörítő szájjal, kicsit összehúzva magát, jelzi, hogy ő mennyire erős, s közben azt hallom tőle, hogy vúúú!!!

Szóval ilyen kis erőske ez az autó.

Kívül-belül jó

És van benne valami, amitől azonnal a népszerű Mini jut az ember eszébe. Tudom, az autógyártók nem szeretik, ha üdvöskéjüket valamely más modellhez hasonlítják, mert ugyebár az övék egyéniség, nem másolt darab. Nem is másolásra gondolok, hanem arra, hogy vonalvezetésébe igenis belelátom az angol testvér vonásait, és ez cseppet sem árt neki. A Mini óriási siker a mai napig, s merem állítani, hogy ez a diadal benne rejtőzik az új Swiftben is. Legyen elég annyi, hogy az autó azonnal megfogott magának, s szerencsére nem ereszt. Ezzel azt is elárultam, hogy nem csak a Swift külsejével vagyok elégedett?

De haladjunk sorban.

Kulcsot nem kaptam a kocsihoz, helyette egy téglalapocskát, ami a távkapcsoló. Na jó, de hol van az indítókulcs? Nem van (helyesen: nincs sehol), mert nem kell hozzá. Ez a távkapcsoló egyúttal jeladó is, s ha az utastérben nálunk van, nincs más feladatunk, mint elforgatni a kormány jobb oldalán lévő izét (nincs rá szavam, micsoda, mert nem kulcs, viszont ugyanúgy kell vele indítózni, mintha az lenne) és már duruzsol is a motor.  

Az 1.5 literes motor. Mindig, még a régi, általam nem nagyon szeretett Swift esetében is kalapot emeltem (volna, ha lenne kalapom) a motor előtt. Pörgős, kis fogyasztást produkáló erőgép volt, s nem rosszabb ez ma sem. Igaz, dinamizmusából némileg elvesz az, hogy az új Suzuki karosszériája nagyjából 200 kg-mal nehezebb, vagyis nagyobb tömeget kell mozgatni, de ezt alig érezni a városi forgalomban ?bujkálva? a kocsik között. A szervokormány finoman manőverezhetővé teszi a kocsit, s kis méretei már önmagában garantálják, hogy a parkolás aprócska gondot sem jelent.

Suzukis luxusok

Ha már a kormányt említettem: magasságában állítható, mélységében nem, ellenben a vezető ülése minden lehető irányban szabályozható (az ülőlap is emelhető-süllyeszthető), így bármely testméretű pilóta könnyedén önmagához tudja igazítani a ?pilótaállást?. Az ülőlap mérete nekem megfelelt, se túl ?rövid?, se túl ?hosszú?, ha lehet ezt a meghatározást használni. S mert családom hölgy tagjai is ugyanígy nyilatkoztak, egyértelmű, hogy nem lehet panaszunk erre, s kényelmére sem.

A kormányról vezérelhető CD-s rádió megoldás szerintem ma már minden autóban jelen kellene legyen, hiszen az, hogy menet közben halkítunk-hangosítunk, vagy éppen rádióállomást váltunk, bizony közlekedésbiztonsági szempontből sem mellékes. Az már más kérdés, hogy talán még ennél is jobb, ha a vezérlő billentyűk a kormánykerék fordulásától függetlenek, tehát nem fordulnak a kormánnyal együtt, ez azonban már csak kötözködés, vagy inkább apró luxus, elvégre kanyarodás közben ne piszkálja a rádiót az ember?

A kormány tapintása kellemes, kialakítása pedig kifejezetten sportos érzetet kelt az autósban. Mint ahogy ugyanezt az érzést ?közvetíti? a kis, tömzsi sebességváltó kar is, melynek kezelése akadálytalan, magyarul sima az átmenet az egyes fokozatok között, nincs olyan érzése az embernek, mintha ?akadna? a váltó. A pedálok se túl lágyak, se túl kemények, éppen annyi visszaható erőt közölnek a talpunkkal, amennyi még nem követel a lábunktól nagyobb izomerőt, ugyanakkor mégis ?érezzük?, hogy mi használjuk és kezeljük az autót, nem ő cselekszik helyettünk.

A műszerfalban nincs nagy varázslat, Középen a kör alakú kilométeróra, balra tőle a fordulatszám mérő kijelzője, jobbra a szokásos hűtőfolyadék hőmérő és az üzemanyagtank telítettség visszajelző, de egy apró trükkel ezt a sablonosnak számító megoldást is ?feldobták?, a műszerek közül ugyanis csak a sebességmérő óra ad ki egy teljes körívet, a másik kettő csonka kör, mintha a kilométer-óra takarná a két másik egységet? Bonyolult a leírás? Az, de a megoldás korántsem. Ráadásul azzal a pszichés előnnyel is bír, hogy a figyelmet a legfontosabb kijelzőre irányítja. Ezért is annyira egyszerű, jól áttekinthető ez a rész.

Ami kevésbé, az a műszerfal tetején, középen látható digitális kijelző, ahonnan például a pillanatnyi fogyasztás leolvasható. De nem mindig, mert ha a fény ráesik erre a műszerre, bizony a szemünket is kinézhetjük, akkor sem látunk semmit. Sokszor jobb is, mert a pillanatnyi fogyasztási értékek a gyorsításokkor riasztóak, miközben a valós (vagyis átlag) fogyasztás meglehetősen kellemes értékeket mutat. Főképpen, közel 80 százalékban városi, de emellett autópályás és országúti vegyes üzemnél magam 7,2 litert produkáltam, de tegyük hozzá, hogy kemény gyorsításokkal, egyáltalán nem törekedve a takarékos autózásra.




Függönylégzsák rendelésre

Ami az utastér kényelmét illeti, nos négy felnőtt elégedet lehet vele. Ötnek már kicsit szűkös, bár még mindig elfogadható. Csak nem hosszú távon. Ellenben a Budapest-Gorsium-Budapest kiránduláson sem a négy felnőtt, sem a gyermekülésben utazó ötödik személy (a 3 esztendős Szofika) nem

panaszkodott, 100-150 kilométert még ilyen ?tömött? kocsiban is elfogadható kényelemmel lehet megtenni. Ami pedig külön érdeme a gépnek, az az utastér zajvédelme ? még nagyobb tempónál sem vált idegesítővé a motorhang.

Az új Suzuki biztonsági szempontok alapján is egy kategóriát ugrott elődjéhez képest. A már említett gyermekülés rögzítésére ISOFIX pontok szolgálnak, a kocsiban vannak első- és oldallégzsákok, függönylégzsákok (de ezeket külön rendelni kell), a pedálok ütközés esetén kioldják magukat a lábsérülés veszélyének csökkentése érdekében. Van benne ABS és fékerő elosztó, s ami a legbíztatóbb, az Euro NCAP törésteszten a frontális és oldalirányú ütközésvédelemmel 4 csillagot, a gyalogoselütésnél hármat érdemelt ki a kocsi. Ez a kategóriában igen jó eredmény.

 Nem dícsérem a kocsi úttartását, kanyarstabilitását, pedig lehetne. Csak azért nem teszem meg, mert ki-ki másként vezet, tessék személyesen kipróbálni. Kellemes élmény, azt garantálom.

Végül apró luxus szempontok sora: a kocsi, mint már említettem, távkapcsolóval nyitható (egy gombnyomásra csak a vezető oldali ajtó nyílik!), illetéktelen nyitási kisérletre elforgó zárbetétek, elektromos ablakemelők az első ajtókhoz (hátul sajnos ?tekerős? ablakok találhatók), belülről  elektromosan állítható visszapillantó tükrök, piperetükör mindkét

napellenzőben, fűthető vezetőülés, s persze légkondi ? ez csak elég, nem?

Egyetlen pontja van ennek az autónak, ami jelzi azt is, hogy igazából családi második autónak szánták, ez pedig a szűkös csomagtér. Egy nagyobb, vagy két, állítva elhelyezett közepes méretű bőrönd még csak-csak elfér benne, de több semmi. Igaz, a csomagtér növelhető a hátsó üléstámlák lehajtásával, de az már nem is igazi csomagtér? Azért a bevásárlásokhoz, még ha azok nagyobbak is, elegendő.