Cikkek

Teszt: Opel Agila 1.2 Enjoy automata

Városgép Mi a rossz a városi közlekedésben? Ha nehéz a manőverezés, meg hogy mindig kupplungolni kell. A kis Opel Agila automata váltóval mindkettőtől mentesít. Nem titok, és nem is lehetne az, hogy az Opel Agila a Suzuki Splash testvére, és itt gyártják, Esztergomban. Mégis simán beleillik az Opel arculatba, igazán bent, a más jellegű kezelőszervek árulkodnak csak az idegen génekről. Az Opel ezzel a megoldással jó sok fejlesztési pénz kiadásától kímélte meg magát, nem kell kisautót fejleszteniük a mára már nagyra nőtt Opel Corsa alá.   Kiskategóriájú autó. De 3,7 méteres hosszával nem tartozik a legkisebbek közé. És nem tartozik a legolcsóbbak közé sem. Az alapára egyliteres motorral 2 749 000 Ft, csak Enjoy felszereltséggel kapható, ami igencsak bőséges. Az automataváltós verzió csak az 1,2 literes, 86 lóerős motorral kérhető, persze az ár is magasabb 3 149 000 Ft. Ennyiért már vehetünk alsó-középkategóriájú autó is, vagy Opel Corsát jobban felszerelve. Tehát az Agila választásához nem az ár a döntő. Jellegzetes mai kisautó az Opel Agila, sarkokra tolt kerekekkel, meredek hátfallal, magas felépítéssel, amely kicsit másolja az egyterűek elvét. Hiszen felfelé terjeszkedni lehet, a térérzet nő, és így a kisautó is élhetőbb. Az Opel díszek és formajegyek inkább konzervatívabb megjelenésűvé teszik a kocsit, a Suzuki kivitel sportosabbnak hat. Az Opel inkább elegáns. Amúgy kifejezetten fiatalos az autó megjelenése, dinamikus a kinézet az elölre erősen lejtő övvonallal, nagyméretű fényszórókkal. A hangsúlyozott kerékjáratok is sportos hatást keltenek. Nagyok az első üvegfelületek, a hátsó lámpákat a kisebb koccanásoktól óvott helyre, jó magasra szerelték be. Érdekes, hátulnézetben egy modern japán sífelvonó-kabinra emlékeztet az autó. A kocsi összeszerelési minősége jó, a fényezés szintén. Beülve sokkal nagyobbnak érezni az Opel Agilát, mint amekkora valójában. Igazán ezt az effetktust már a Corsában is megtapasztaltuk. Az oka a magas üléshelyzet és a szélvédő alsó keretének magas elhelyezkedése. Az utastér berendezése egyhangú fekete-szürke, azonban jól ellensúlyozza ezt a fiatalos kialakítás. Ez alatt értem a nagy kilométerórát középen, a különálló kis fordulatszámmérőt, a praktikus rekeszeket – például a váltókar előtt, a kisméretű kesztyűtartó fölött. Érdekes egy Opelben a Suzuki Swift karfájával találkozni. Mondjuk a műanyagok kemények, de a minőségük jó. Az ülés nem a legkényelmesebb, talán azért sem, mert úgy hiszem inkább a női vezetési tartáshoz kalibrálták az autót, ezért a kényelmes kormányfogáshoz kicsit előre kell hajolni teljesen leengedett ülés mellett. Hely azonban van elég, még magam mögött is 18 cm lábhely marad. Hátul a régi Agilával ellentétben már három ülőhely van. A csomagtartó nem nagy, inkább egy bevásárlásra elég, az ülések lehajthatók. A magas övvonal a hátul ülőknek védettség érzést ad. Az autónak jó a felszereltsége, gyári egységek között jónak számít a zenecucc, amely lejátszik cd-mp3-wma dolgokat. Az automata váltós Opel Agila motorja 86 lóerős, 1,2 literes. Kis morgós hangú egység, amelyre ráakasztottak egy hagyományos működési elvű automatát. Azt mondom, hogy a sok robotizált automata üzemmódú váltó után felüdülés klasszikus automatát vezetni. Szépen kúszik, kiszámíthatóan indul emelkedőn is. A kis motorhoz a váltó vezérlését is hozzáigazították, ha kell simán visszavált két fokozatot is, ilyenkor hangos ugyan a gép, de húz. Jól veszi a fordulatot a motor, 6000-ig pörgethető. A gázadásra gyorsan és jól reagál a motor. A fogyasztás 7,5 literre alakult, de télen, döntően városi üzemben. 130 km/h sebességgel haladva olyan 3200-at forog a főtengely, ez jó érték, de ilyenkor már zajosodik a kocsi. És 100 fölött fogy a kraft, elolvad az erőtartalék. Jó az autó vezethetősége. Fordulékony, könnyen parkolható. A kilátás is jó az autóból, pedig vastagok az A-oszlopok, de jók az oldalablakok és nagyok a tükrök. A szép narancspiros fényű műszerek könnyen leolvashatók. A futómű ügyesen hangolt, kicsit feszes a rugózás, de még nem ráz, ügyesen veszi a fekvőrendőröket. A kis tömeg miatt hamarabb blokkolnak a kerekek, korán éled az ABS. A kormányzás hangolása még nem tökéletes, a visszaforgás ütem lassú. Kinek igen, kinek nem Egy automataváltós kisautó mindenkinek jó, aki kényelmesen és egyszerűen akar a városban közlekedni mérsékelt költségekkel. Az Opel Agila mindezt adja.Az országutazás nem biztos, hogy ennek az autónak a profilja, igazi lételeme a város. Kapcsolódó cikkek: Teszt: Opel Meriva 1.3 CDTI Ötcsillagos Opel Insignia Forrás: Dombóvári Mihály/okauto.hu | 2009-02-25 12:46:00 Vissza

További cikkek