Meseautó
Kezdjük egy kis kitekintéssel. Az autógyártók egy jó része mostanság az előre menekülés útját járja. Vagy másképpen: leginkább csak a gazdagokra számítva tervezi-alakítja modellpalettáját. A korszerű és modern ideális vásárló-modell az a nem szegény, nem öreg, gyárilag hímivarúnak mondott fogyasztó, aki az interneten szocializálódott, így leginkább virtuálisan szereti és tudja kielégíteni elképzeléseit, vágyait. Másképp miért is vásárolna egy (virtuálisan) terepjárónak kinéző egyáltalán nem terepjárót?
Torinó, vagyis a Fiat azért más utat is keres- mondhatni hagyományosat. Autószerű autót alkot, ami ráadásul autónak is néz ki, mi több, úgy is működik. Csekély benne a virtuálfény, az is csak egy árva USB csatlakozó képében fenyeget.
Kipróbáltuk az új Bravo-t.
Az új Fiat üdvöske számára nem kisebb célt tűzött ki a márka vezetősége, minthogy az európai piac talán legfontosabb kategóriájának meghatározó darabjává váljon – 2006-ban súlycsoportjában összesen mintegy 3 400 000 kompakt járművet értékesítettek az Öreg Kontinensen, ez valamivel több, mint a teljes európai piac egyötöde (és az értékesítési adatok 2000 óta folyamatosan növekednek).
Ez a piaci szegmens az egyik legizgalmasabb kategória, ugyanakkor a gyártók közötti legnagyobb versengés is itt folyik: mintegy harminc különféle modell közül választhat a vásárló, európai, ázsiai és amerikai gyártók termékei közül egyaránt. Olaszék –saját véleményük szerint - az ár műfajában szeretnének előzni.Véleményük szerint az új Fiat Bravo ebben eléggé versenyképes.
Azért szerencsére adtak a formának is. Az erősen döntött és előretolt szélvédő, a csepp alakú fényszórók, valamint az új emblémát keretező sportos hűtőrács különösen Maranello vörös karosszériaszínnel) nevezhető egyfajta tisztelgésnek, vagy még inkább összekacsintásnak az olasz autógyártás királyi vérvonalával, a Ferrarival. Az új Fiat Bravo ebből a hagyományos kultúrából és stílusból született – egy olyan ötajtós, ami letisztult, de mégis izgalmas vonalú, ugyanakkor kellően sportos, de mégis kompakt. Vagyis egy hagyományos autó hagyományos (két kéz, két láb, mindegyik használható) típusú autósnak. Ja- és szép is. Kívül is, belül is.
Hossza 434, szélessége 179, magassága 149, tengelytávja pedig 260 centiméter, miközben rakterének befogadóképessége 400 literes – az új Bravo méretei alapján a kategória legjobbjai közé tartozik. Van azonban változás is: a “hagyományos” Fiat minőség valamicskét javulni látszik. Legalábbis az igényesebb anyagok használata, a színkombinációk, a kiegyensúlyozottság, a részletekre való odafigyelés kezdi mutatni a változást.
Az új Fiat Bravo bemutatkozása egyben a turbófeltöltéses T-JET benzines motorcsalád (1.4 Turbo 120 és 150 lóerővel) színrelépését is jelenti, ami a szolíd üzemanyag-fogyasztást és az alacsony károsanyag-kibocsátást ötvözi a teljesítménnyel – a motorkínálatban megtalálható még az 1,4-es 16 szelepes benzinmotor egyszerű szívóváltozata (90 LE), illetve a népszerű Multijet közös nyomócsöves turbódízel kétféle változata (1,9 literes lökettérfogat – 120 vagy 150 lóerő).
Elöl független McPherson-rendszerű, hátul csatolt lengőkaros futóműrendszert találunk, torziós tengellyel. A Bravóban az utasok teljes körű légzsákvédelmet kapnak (akár 7 légzsák), a hárompontos biztonsági övek előfeszítővel és erőhatárolóval egészülnek ki, valamint mind az öt utas ülésénél megtalálható a plusz védelmet nyújtó fejtámla.
A modern biztonsági szempontok közül egyre nagyobb szerepet kap a gyalogosokkal történő esetleges ütközés – az ilyen típusú balesetek során történő sérülések csökkentése érdekében a Fiat mérnökei már a karosszéria tervezése során igyekeztek minél kedvezőbb tulajdonságokat kialakítani. Az új Bravo emellett természetesen rendelkezik a legmodernebb elektronikus menetsegítő berendezésekkel: a biztonsági arzenálban megtalálható az elektronikus fékerőelosztóval kiegészített blokkolásgátló és az ESP is, aminek működését emelkedőn történő elindulást segítő program, valamint kipörgésgátló egészíti ki.
A vezető és az utasok kényelmét számtalan kiegészítő berendezés fokozza, s egyben lehetőséget is nyújt az új Fiat Bravo testre szabásában, ilyen a kétzónás klímaberendezés, a kétféle HiFi-rendszer, a nagyméretű és kinyitható panoráma napfénytető, a sebességtartó automatika, az esőérzékelős ablaktörlő, a parkolássegítő rendszer, vagy a ködlámpák kanyarba bevilágító kiegészítő funkciója.
Ez persze a nagy átlag felsorolása: nekünk az alapgép jutott. Az 1.4-es motorizáltságú, szolídan felszerelt modell. Bár pl. a kormány gazdagon el volt látva mindenféle gombokkal és kattintókkal, de mi másra figyeltünk.
Nem tudom, tudatos-e (manapság mindenre lehet gyanakodni) de ez a motor plusz kasztni együttesen elég érdekes hanghatásokat tudott produkálni. Nem mondom, hogy hangos volt, de indítástól folyamatosan lehetett hallani: a nem hibridmotort nem vastag szigetelés választja el a felhasználótól. Másképpen: kap a felhasználó motorhang - élményt bőven, de szerencsére még a tűrőképesség határán. Az érzésben egy kicsit közrejátszhat az a tény is, hogy a nagyonis fiatos/autós karosszéria a jóval drágább jármű érzetét kelti.
Ez a motor/típuskombináció az igazi magyaros megoldás: más látszik és más a való. Éreztem én ezt a piroslámpás- állórajtos bajnokok mindennapi kihívásaiban is. Másképpen volt ilyenkor nekik és nekem Meseautó a Bravo. Nekem úgy, hogy csak ment, mendegélt, de bizony nemigen szaladt.
Maga az autó, a mindennapi vezetés kellemes nosztalgia volt az autóformájú autók régmúlt világában. Félreértés ne essék, ez dicséret részemről, nem valami retró fíling. A ránézésre is szép, használható jármű pontosan azt hirdette magáról használat közben- hogy használható és szép. Én tudom, hogy annyi, de annyi mindent kellett volna még átélnem (legalábbis az autós marketing-meseírók szerint) de nem jött össze. Nekem egy szép közlekedési eszközt jelentett a kocsi.
Olasz autó 2007- ez bizony tökéletesen elegendő volt. Olyannyira hatott, hogy végig piros autóra (na jó, Maranello pirosra) emlékeztem, pedig becsületes szürkéskék volt a valódi. Kell ennél több?
Kapcsolódó cikkek:
Itt mutatkozott be
Azóta már van Linea is
Ötszázas hír
