Gyönyörű csufi
Az, hogy valamit szépnek avagy csúfnak tartunk, általában egyéni izlés kérdése. A Renault formavilága meg különösképpen az, akinek tetszik, nagyon tetszik, akinek nem, annak nagyon nem. És vagyok én, akinek a véleménye önmagában is ellentmondásos.
Mert ugye, ha előlről pillant az ember a Megane-ra, elégedetten bólint: ez igen, ebben van elegancia, kecses, már-már nőies szépség. Ha ellenben a hátsó fronton szemlélődik, hökkenten kérdezi: hát ezzel meg mit csináltak? Valaki egy késsel félig lecsapta a farát?
S lám, itt az esztétikum kettőssége. Mert az eltérő karaktert, a merész formákat kedvalők éppen fordítva ítélkeznek: a hátsó front zseniális, de az orra kicsit szokványos?Akár tetszik, akár nem, abban egyet kell értenünk, hogy a Mégane érdekes formát, karakteres külsőt birtokol.
Egyetlen apró megjegyzésem azonban mégis van ezzel a hátsó kiképzéssel kapcsolatban: a formai játék megoldhatatlan tartalmi gondot okozott a hátsó szélvédő tisztításánál. A majdnem függőleges, de közben domborúan íves ablakfelületre lehetetlen megfelelő törlőszerkezetet tervezni, így nem csoda, hogy a törlőlapát csak kicsiny felületet képes vízteleníteni?ami, ugye, nem kifejezetten előnyös az esőben autózásnál. Ugyanezért, vagyis a formabontó kialakítás miatt a Megane bonyolultabb lélek, amikor tolatunk vele. Szerencsére ez ma már nem ügy, arra szolgál a tolatóradar, hogy akkor is biztonsággal mérjük be magunknak a teret, ha nem tudjuk pontosan méretezni, hol-is a kocsi leghátsó pontja.
Ami azonban az új Megane-t különlegessé teszi, s amivel egy pillanat alatt meghódított, az a sok-sok technikai ötlet. Imádom a megszokottól eltérő megoldásokat, s ebben a kocsi bővelkedik.
Kezdjük mindjárt azzal, hogy nem kell hozzá indítókulcs, helyette kártyázunk. Ez a vékony lapocska elektronikus jeladó, s már mindjárt a kocsi nyitásánál megkönnyíti a dolgunkat. Nem kell átkutatnunk minden ruhadarabunk zsebét ? általában ott a nyitókulcs, ahol legutoljára matatunk (nők esetében a táska minden zugát), egyszerűen odalépünk az ajtóhoz, picit várunk, majhd a halk kattanásra ? ebből tudjuk, hogy a központi zár kioldott ? már nyithatjuk is az ajtót. (Záráshoz már elő kell vennünk a kártyát, a rajta lévő kis gomb egyúttal a riasztót is aktiválja.)
Ugyanennek a megoldásnak köszönhető, hogy nem kulcsfordításra, hanem gombnyomásra indul a motor. S ha netán ez a kártyás rendszer valami miatt elromlana, akár a kémfilmek sokfunkciós mütyűrjei, ez a kártya is szolgál egy kis tikos fegyverrel ? előhúzható belőle egy ?hagyományos? kulcsocska.
A műszerfalban nagy újításokat nem találunk, magam azonban kifejezetten elegánsnak találtam, hogy A két nagy, kör alakú műszerbe beleépítettek két kisebb visszajelző funkciót is. Így a fordulatszám mérő része lett a motorhőfok jelző, a kilométer-óráról pedig az üzemanyagtank telítettsége is leolvasható. A két műszeregység között középen egy autó sziluettjének vörös vázrajza mutatja, ha például valamelyik ajtó nincs megfelelően csukva, de azt már nem, hogy melyikkel van a gond. Kár, mert egy ilyen színvonalú autótól ezt várná az ember.
Mint ahogy azt is, hogy a kormányoszlop ne csupán magasságában, de mélységében is állítható legyen ? nem az. A vezető ülése ellenben minden lehető módon állítható, ezen kívül szabályozható a deréktámasz és fűthető az ülés is.
A hátsó üléssorban 2:1 arányban dönthető a háttámla, ezzel az amúgy sem kis csomagtér akár bővíthető is. A hátul utazók számára elegendő a tér, s mert ez az üléssor ? alkalmazkodva a hátsó szélvédő formájához ? szintén ívelt, talán a középen ülőnek a legkellemesebb a helyzete. Kivéve, ha utastársai étkezni szeretnének, ugyanis éppen az ő üléstámlája szolgál ? lehajtott állapotban ? asztalkául, pohártartóul.
Sok szót nem érdemel, de azért érdemes röviden felsorolni azokat a megoldásokat, amelyek már-már kötelező alapluxust jelentenek az autókban, így a Megane-ból sem hiányoznak: elektromos ablakemelők, elektronikusan belülről mozgatható külső visszapillantó tükrök, központi zár, digitális, a vezető- és utasoldalon egymástól függetlenül szabályozható klímarendszer, a kormányról vezérelhető CD-s rádió, sebességmaximalizáló és sebességtaró automatika (tempomat), esőérzékelős ablaktörlő, fedélzeti kompjuter.
Azután van egy nagyon praktikus dobozka is a műszerfal tetején középen, a fedele érintésre-nyomásra nyílik. Vélem, ez csak akkor doboz, ha nem építtetünk a kocsiba navigációs rendszert, az ugyanis éppen ide kívánkozna?
Apró és jelentéktelen megoldás, én mégis lelkesedem érte: a rögzítőfék (értsd: kézifék) karja éppen olyan, mint egy utasszállító repülő gázadagolója, csak itt az autó nem gyorsul, ha felfelé húzzuk. Óriási ötlet, nekem annyira tetszett, hogy álló helyzetben kényszeresen húzkodtam?
Mit mondhatnék a kétliteres Megane menettulajdonságairól? Azt, hogy gyorsul, mint egy rakéta? Ekkora motorral az ember ezt el is várja. Hogy remekül fekszi az utat, csodásan a hegyi kanyarokat? Hogy tökéletesen hangolt a szervója, remekül kormányozható? Hogy a fékrendszer annyira hatékony, hogy csak finoman szabad a pedált lenyomni, különben hatalmasat rándítva lassul a kaszni? (Blokkolni az ABS miatt nem fognak a kerekek, a kicsúszást is elektronika akadályozza a fizika határaiig.) Minek mondanám mindezt? Ez ugyanis magától értetődő. Sajnos az is, hogy egy jól gyorsítható kocsit az ember jól gyorsít, s ez persze meglátszik a fogyasztáson is?de ha finoman autózunk, az országúti fogyasztás 7 liter alá tornázható.
De ki képes egy ilyen remek autóval finoman autózni?
Kapcsolódó cikk:
Egy másik újdonság, a Grand Scénic
